A szerigráfia művészete jól megalapozott, és annak birtoklása jó művészeti vásárlási döntés!
Történelme: A serigraph a latin „selyem” szó, a seri és a görög „írni” szó kombinációja, a grafosz.
Ez az ősi módszer az eredeti festmény másolására az egyik legrégebbi nyomtatási forma. A szerigráfia egészen i. e. 3000-ig vezethető vissza, amikor sablonokkal díszítették az egyiptomi sírokat és a görög mozaikokat. Kr. e. 221. – Kr. u. 618. között sablont használtak Kínában Buddha-képek készítésére. Japán művészek a Serigraphy -t bonyolult művészetté változtatták egy bonyolult folyamat kifejlesztésével, amelynek során egy selyemdarabot feszítettek egy keretre, hogy kézzel vágott sablonok hordozója legyen. A szerigráfia a 15. században találta meg a nyugat felé vezető utat.
A szitanyomás kifejlesztése evolúciós folyamat volt, amelyet számos ismeretlen kézműves osztott meg a múltban. Ismert Samuel Simson, aki kérelmezte, és 1907 -ben szabadalmat kapott Angliában a tervek selyemre festésére. Ez nagyon hasonlított a középkorban alkalmazott módszerhez, de ez a folyamat ragasztószerű anyagot használt, amely kitöltötte a szövetben lévő helyeket, és rögzített sablont hozott létre. A festékeket merev kefével kényszerítették át a bevonat nélküli területeken. Néhány évvel Simon szabadalma után John Pilsworth, San Francisco, kifejlesztett egy többszínű selyemszitázási eljárást, az úgynevezett szitanyomást.
Az Egyesült Államokban a szerigráfia az 1930-as években vette fel a művészet státuszát, amikor egy művészcsoport kísérletezett a technikával, majd elkezdett “képzőművészeti” selyem nyomatokat készíteni, és kitalálta a “Szerigráfia” kifejezést, hogy megkülönböztesse a képzőművészetet a kereskedelmi szitanyomástól.
Az első lökést az 1950-es években Lutpold Domberger nyújtotta Stuttgartban, Németországban. Nyomdai stúdióját felajánlotta az Op Art mozgalomhoz kapcsolódó kiemelkedő művészeknek. Az olyan elismert művészek, mint Josef Albers és Victor Vasarely, ötvözték művészi elképzeléseiket Domberger szüntelen törekvésével a tökéletességre, mint szitanyomás. Kiváló, finoman kivitelezett szerigráfokat hoztak létre, amelyeket a világ galériái és gyűjtői kerestek. Ezek az erőfeszítések az olyan művészek kísérletezésével kombinálva, mint Jackson Pollack, hozzájárultak ahhoz, hogy a szitanyomásos médium a nyomtatás élvonalában maradjon. Ez a kreativitás robbanását váltotta ki a területen, amely az 1960 -as években következett, a következő nagy kreatív lökéssel. A Pop Art mozgalom és különösen Andy Warhol adta meg a médiumnak a képzőművészetben való végső legitimitását. A 20. század más nagy művészei, akik úttörő szerepet játszottak a szerigráfia területén: Pablo Picasso, Henri Matisse, Erte, Roy Lichtenstein és mások.
A metódus: A szerigráfia (vagy szitanyomás) az eredeti képzőművészeti reprodukció nagy tengerének romantikus szigete, mivel teljes egészében kézzel készül, a művész/kiadó és Los Angeles-i Kolibri Art Studio, Inc. szoros együttműködésében. Ez a klasszikus képzőművészeti reprodukciós módszer munka- és anyagigényes folyamatokat foglal magában. Ez drága!
A szerigráfusnak szó szerint újra kell készítenie az egész művet. Először azzal határozza meg, hogy hány szín van ábrázolva az eredeti festményen. A nyomtatási stúdió külön képernyőt készít minden nyomtatandó színhez. Ha 70 szín van kinyomtatva, akkor a Chromist (kézi színleválasztó művész) által 70 elkészített képernyőt kell beilleszteni a szövetbe, és a festéket a vásznon lévő gumibetéten keresztül vezetni, textúrát képezve a felületen.
Minden kézzel kevert színt vízbázisú festékekkel nyomtatnak, majd nagy nyomóállványokra helyezik száradni. Körülbelül két -három óra múlva a következő szín nyomtatható ki. A nyomtatás minden újabb színnyomtatással nő, egyre gazdagabb és teljesebb lesz, amíg a művész elégedett lesz. Egy átlagos napon 1-2 szín nyomtatható ki. A befejező szakaszban textúralakkot alkalmaztak, hogy szimulálják a művész ecsetvonását. A 300 fős, 70 színből álló kiadás elkészítése 2-4 hónapig tarthat.
A szerigráfok leginkább gazdag és élénk színekről ismertek, és a művész/kiadó számos korrekciós szakaszon keresztül láthatja és módosíthatja a színek fejlődését. A színmélység a képzőművészeti szerigráfban szinte fényes.
Ezeket korlátozott példányszámban adják ki annak érdekében, hogy a kiadás elkészülte után ritkaságuk ellenőrzése érdekében a film-rajzok megsemmisüljenek, csakúgy, mint a képernyők. Ez biztosítja, hogy minden nyomat valóban egyedi, korlátozott példányszámú műalkotás.
Az automatizált technológia és a fotomechanikai reprodukció mai korában ez a fajta képzőművészeti nyomtatás valóban ritkaságszámba megy. A szerigráf kiadás elkészítésébe fektetett idő, készség és erőfeszítés az erős archiválási tulajdonságokban tükröződik, extrém hosszú élettartamú, és kiváló örökségi darabok.
A Christies aukciós-ház New York-i művészeti aukcióin élő művészek szerigráfiái akár hat számjegyű USA dollár áron is elkeltek. Vannak szerigráfiák, amelyeket világszerte rangos művészeti múzeumi gyűjteményekbe fogadtak el.
A szerigrafikus nyomtatott kiadás létrehozásához szükséges aprólékos kézimunka miatt a kiadás minden egyes nyomtatványa önmagában eredeti, és az értékét csak a művész ismertsége korlátozza. Az eljárás olyan képalkotást eredményez, amely növeli a szerigrafikus nyomatok értékét az eredeti grafikával együtt.